Kommentár: Fogyasztói társadalom és a környezetvédelem a közösségi médiában
Úgy vélem, a mostani rohanó világban elég kevesen gondolják végig, hogy azon cselekvések, amiket egy nap megtesznek, mint például bevásárlás, autóval való közlekedés egyik helyről a másikra, gyorsétteremben ebédelés, és megannyi káros tevékenység milyen hatással is van bolygónkra. Mint például, hogy a boltokban mindenféle olyan ételt megveszünk, aminek a fele valószínűleg úgyis kidobásra kerül, vagy esetleg, amikor a végtelen kocsisorban állva a kipufogó-gázzal szennyezzük a levegőt, a gyorséttermek óriási hulladéktermeléséről nem is beszélve. De hát az ember miért is gondolna ilyenekre? A környezetvédelem több évtizede fennálló téma, a modern világban azonban a közösségi médiában ennek nem sok szerep jut, vagy legalábbis nem elég.
Sokan csak kihasználják a jó ügyekért folytatott támogatást reklámra, hogy azt mutassák a médiában, hogy ők szentek, sérthetetlenek emiatt, de a valóságban pont ellentétesen cselekednek, és szinte bármit megtesznek azért, hogy a média jó fényben tüntesse fel őket. Tegyük fel, „Vegyetek kulacsot, hogy ne szennyezzük műanyaggal a környezetet! „-mondaná bármely influenszer a fizetett hirdetésében, miközben a háttérben megbújna egy-egy Starbucks kávés műanyag pohár. Esetleg egy „Készülj el velem” -videóban pedig a legdrágább sminktermékeket felhasználva (de persze csak olyan sminktermék gyártó cégektől, amik köztudottan állatokon tesztelik termékeiket) mesélik el mennyi ruhát rendeltek egy kínai eredetű online webshopról. Utóbbi etikai problémáiról, a túlhajtott gyári munkásokról, a gazdasági hatásokról nem is beszélve. Ezen tartalom fogyasztói szó szerint falják ezeket a tartalmakat, és természetesen követik is a leírt példákat, elvégre ez a megszokott, ez megy az interneten, ezt csinálja mindenki ebben a generációban.
Sőt, ha már a fogyasztói társadalomról is beszélünk, érdemes megemlítenem, hogy mennyire elterjedtek az utóbbi 2-3 évben az úgynevezett „Haul” videók a különböző közösségi média platformokon, amikben óriási csomagokat bontanak ki a tartalomgyártók, és lényegében csak megmutogatják a nézőiknek milyen ruhákat, kiegészítőket, dekorációkat, ékszereket, sminktermékeket, -és még sorolhatnám- vásároltak. Vannak kifejezetten olyan tartalomkészítők, akiknek az összes videója ilyen stílusban készül, és ez is remekül mutatja a modern ember gondolkodásmenetét. Soha semmi sem elég. Mindig több és több dolgot kell venniük, ezzel is úgymond emelve a képmutatásukon, a mások előtt való felvágás legteteje, és a túlzott vásárlás formájának bemutatása természetesen a nézőket is a többszöri vásárlásra ösztönzi. A Tik-tokon nemrégiben megjelent az „overconsumption „fogalom, amely lényegében a túlzott fogyasztásra utal, ennek ellentéte az underconsumption, amely fogalom alatt jelentősen több videót találhatunk, hiszen ez a trend sok ember szemét felnyitotta arra, hogy a média mennyire befolyásolta a vásárlási szokásaikat, és mennyi felesleges, káros terméket vásároltak a befolyásoló tényezők miatt. Itt lényegében bemutatják, hogy például a bőrápoláshoz a tíz darab termék helyett csak kettőt használnak, vagy esetleg az öt téli kabát helyett csak egyet, és így tovább. Ez szerintem egy kifejezetten úttörő trend jelenleg, hiszen ez mindenkinek hatalmas felismerés, és persze tanulságos is az egész.
A fenntarthatóság, az újrahasznosítás és például a tudatos vásárlás egy jó módja lehetne környezetünk megóvásának, vagy legalább a túltermelési folyamatok lassításának. Abszolút remek kezdeményezésnek és előre lepésnek vélem azt, ha már a boltba is úgy indulunk el, hogy előre összeírt listánk van a megvásárlandó termékekről, saját vászontáskákat is bepakolunk, és mondjuk tömegközlekedési eszközzel jutunk el a boltig és vissza. Nagy előrelépés az is, ha mondjuk fél-évente veszünk új ruhadarabokat, cipőt, vagy kabátot is csak akkor, ha a régi teljesen elhasználódott, és akkor is igyekszünk olyan cégektől választani, amik bizonyítottan újrahasznosított anyagból készítik darabjaikat, vagy esetleg használt-ruha áruházakat is kereshetünk. Utóbbihoz kapcsolódik személy szerint kedvenc online boltom, a Vinted is, amely szintén remek előrelépés a környezetvédelem, a textilhulladékok csökkentése, a ruhák újra hasznosításának szempontjából, elősegítve a körkörös gazdálkodást.
Szerencsére jelenleg nagyon sokan élnek mind a Vinted és mind a second-hand boltok adta lehetőségekkel és ismerősi körömben is egyre divatosabb lett „turkálókba” járni. Ez egy hatalmas szó, hiszen régebben – tegyük fel 10 éve - az én értelmezésem szerint ez egyfajta lesajnáló/degradáló kifejezés volt, mert „akinek a turkálóból van ruhája, nincs pénze rendes ruhára” és hasonló jellegű megjegyzések övezték azon személyeket, akikről tudták, hogy turkálóból, használt ruhákból öltözködnek. Mostanra viszont ez teljesen új értelmet nyert, és most már van, hogy egyáltalán nem lehet megállapítani, hogy az adott ruhadarab, amit visel valaki turkálóból, egy fast fashion márkától, vagy egy kínai cégtől származó darab-e. Hiszen elértük azt a szintet, amikor a legtöbben inkább elmennek a közeli Hádába, megnézik a ruhadarabot online a Vinted-en, mintsem bemennek egy H&M-be és megveszik ugyanazt a terméket, csak dupla – ha nem tripla - áron.
Ez a fajta váltás legfőképpen személyes tapasztalatból, illetve a generációmban észrevehető változásból is látszik. A Z generáció és az alfa generáció egyik közös pontja úgy vélem a divat. Vannak, akik még mindig a fast fashion boltokat választják, a minél több híres márka megvásárlására hajtanak, folyamatosan követik a legújabb trendeket, a divatot, és azt az elvet vallják, hogy lényegében minél több pénzt költesz a ruháidra, annál nagyobb az értéked. Ugyanakkor vannak azok, akik inkább a tudatos vásárlás mellett állnak, és az említett módon használt ruha boltokban vásárolnak, vászontáskát visznek mindenhova, kulacsban viszik az innivalójukat. Természetesen nincs éles határvonal az említett két típus között, viszont jelenleg ez a két irány az ami tapasztalataim szerint ellentétes értékeket képvisel.
A közösségi médiában ez az elkülönülés is viszonylag jobban előtérbe kerül, hiszen a legtöbb hazai, fiatal influenszer által diktált trendeket igyekeznek a fiatalabb generációk, a nézőközönség követni, és természetesen nem azon töprengenek, hogy vajon a feléjük közvetített tevékenység vajon mennyire káros esetleg a bolygónak, hanem hogy az általuk istenített közszereplő hányadik drága rúzst fogja megvenni legközelebb.
Végső soron érdekes elgondolkodni, mennyire kritikusak tudunk lenni, ha mások esetleg nem az elvárt protokoll szerint cselekednek, mint például ahelyett, hogy kulacsot használnának, megveszik a huszadik túlárazott műanyag PET palackot a boltban(legalább vissza tudják vinni és újra hasznosítani az üvegeket), de mikor mi magunk cselekszünk ugyanígy, az természetesen el van nézve, hiszen mi „kivétel” vagyunk.
Elvégre mi alakítjuk szájunk íze szerint a szokásainkat, a környezetünket mi magunk szennyezzük, mi tehetünk arról, hogy az állatok többsége kihaló félben van, minket kell felelősségre vonni azért, mert a tengerekben rengeteg a mérgező anyag, lebomlásra nem képes műanyag, és hogy önző módon mindig mindenből a legtöbbet szeretnénk magunknak. Azonban ugyanakkor a megfelelő tájékozódással és igyekezettel ezeken közösen, összefogva tudnánk változtatni egy jobb jövő képének reményében.
Nyirő Boglárka (Pannon Egyetem HTK kommunikáció- és médiatudomány BA)
Forrás:
