Az ember évezredek óta érdeklődéssel és csodálattal tekint a csillagos égre, a minden vonatkozásában végtelen világmindenségre. A makrokörnyezet iránti különleges érdeklődése késztette az embert arra, hogy észlelése számára egyre tökéletesítse a csillagászati jelenségek és égi objektumok megfigyelését szolgáló eszközeit. A modern tudomány fejlődésére éppúgy ösztönző hatást gyakorolt Kopernikusz heliocentrikus világképe, mint Kepler bolygómozgási törvényei, Newton gravitációs törvénye.

A csillagok titkait fürkésző ember a 20. századig a Földről figyelte meg az univerzum messzeségét. Az univerzum megértésére vágyó kutatók, tudósok a 20. század második felére képessé tették az embert arra, hogy elhagyja a Földet, kilépjen a világmindenségbe, és kívülről láthassa bolygónkat. Az 1960-as és 1970-es évek űrhajósai a Föld szépségét, ugyanakkor univerzumbeli kicsiségét, elhagyatottságát, sebezhetőségét láthatták, és az általuk készített fényképeken láttatták. Ennek következtében a kutatókban, tudósokban újabb kérdések fogalmazódtak meg, amelyek a bolygónkon élő ember létkérdéseit, elsősorban a növekedés határainak, a nukleáris fegyverek elterjedésének, a természeti környezet állapotának problémáját állították előtérbe, és Földünk értékességét hangsúlyozták.

Az univerzumban egyre távolabbra tekintő ember 1946-tól váltott perspektívát, ettől kezdve nemcsak az univerzum egy részét figyelhette meg a Földről, hanem a világűrből saját bolygóját is szemlélhette, amelyről egyébként már régóta tudta, hogy gömb alakú. Az Egyesült Államok első űrprogramjához a náci Németországban kifejlesztett V–2 irányított ballisztikus rakétát használta. Az 1946 őszén felbocsátott V–2 rakétába egy 35 milliméteres kamerát építettek be a felemelkedés rögzítésére, ez a kamera készítette a világűrből, mintegy 65 mérföldes (105 kilométeres) magasságból az első felvételeket a Földről. Mivel a felvételek fekete-fehérek, nem túl jó minőségűek voltak, s bolygónk felületének csak egy szeletét örökítették meg, lenyűgöző hatást nem váltottak ki. Az 1946 utáni két évtized az űreszközök versengő fejlesztéséről, a műholdakról, az űrhajókról szólt, az emberek figyelmét nem bolygónk, hanem a Föld egyetlen természetes holdja kötötte le. A Hold körül keringő Lunar Orbiter–1 amerikai űrszonda a Földről és a Holdról 1966. augusztus 23-án készített felvételét az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal 1966 őszén és 1967 tavaszán is közzé tette, a Föld-kép iránti érdektelenség a fekete-fehér fénykép gyenge minősége mellett a fénykép előnytelen „kompozíciójával” is magyarázható, mivel a képen a Föld mintha „lemenne” a fotót uraló Hold mögött.

Bolygónkról az első nagy hatást kiváltó, közismertté vált fényképet az első emberes holdküldetésen résztvevő amerikai űrhajós, William Anders fotózta 1968. december 24-én. A fél évvel későbbi holdraszállás előkészítésével megbízott űrhajósok egyike az Apollo-8 űrhajóból Hasselblad fényképezőgéppel színes fényképet készített a hold horizontján emelkedő Földről. A Föld fotózása nem szerepelt a holdmisszió programjában, a meglepetés ennek ellenére mindmáig az űrexpedíció nagyra becsült hozadéka. A fényképet az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal a napkelte kifejezéshez hasonló, optimista hangvételű „Földkelte” („Earthrise”) címmel tette közzé a legénység visszatérése után három nappal, 1968. december 30-án. A fotó – amelyet az atlanti világ tekintélyes napilapjai, a Washington Post és a Times is szinte azonnal megjelentetett –, remekül láttatja a szürke, sivár hold és az élet értékes, ragyogó, kék-fehér bolygója közötti éles kontrasztot.

„Földkelte”. Fénykép a Földről, amelyet az amerikai Apollo-8 űrhajó legénységének tagja, William Anders készített 1968. december 24-én. (Fotó: Wikimedia Commons)

A Földről a másik lenyűgöző látványt nyújtó felvétel négy évvel később, 1972. december 7-én született az amerikai Apollo-űrprogram tizenegyedik repülése, az Apollo–17 űrexpedíció során. A fényképet, amelyet a tudományos fényképezés Mona Lisájaként tartanak számon, Harrison Schmitt űrhajós egy 70 milliméteres Hasselblad fényképezőgéppel készítette bolygónktól mintegy 29 ezer kilométeres távolságból.

A Nap által jól megvilágított Föld egésze tisztán látható a körülötte lévő végtelen, sötét térben. A fénykép különösen kedvező időjárási viszonyok között készült: „az északi félteke nagyrészt felhőmentes, a kék óceánok egyértelműen elkülönülnek a kontinensektől” (Czepel, 2019.) A Földet szokatlan perspektívából, dél felől láttató képet az óceánok vizei, az Antarktisz és Afrika uralják.

„Kék márvány”. Az amerikai Apollo-17 űrhajó Holdra való repülése során a Földről 1972. december 7-én készült fénykép. (Fotó: Wikimedia Commons)

A világűrbe vezető úton az ember valójában nem az univerzumot, hanem a Földet fedezte fel. A két amerikai Apollo-küldetés során a bolygónkról készült, különleges látványt nyújtó fényképek nemcsak a fotográfia történetében számítanak jelentősnek, a környezetvédelem, a politika területén is szimbolikus értékűek.

A Föld világűrből készült, államhatároktól, politikai blokkok választóvonalaitól mentes képei sokak számára azt a jelentést hordozták, hogy a korabeli hidegháborús atmoszféra, a kétpólusú világrend ellenére Földünk mégiscsak egységet képez. Ebben a megközelítésben mindkét Föld-fénykép alkalmassá vált az ember békevágyának, igazságosság iránti igényének kifejezésére.

A Földről készült fényképek ráirányították a figyelmet arra, hogy az emberiség jövője egyedülálló környezetet biztosító bolygónkon van. A „Kék márvány” a bolygónk természeti környezete megbecsülésének fontosságára figyelmeztető, 1970 óta minden évben megtartott környezetvédelmi rendezvény, a Föld napja szimbólumává vált. A Föld törékenységének, sebezhetőségének, védelemre szorultságának üzeneteként is értelmezhető „Kék márvány” az 1970-es években megerősödő környezetvédelmi mozgalom jelképévé is vált.

A fogyasztói szemlélet újragondolására való ösztönzés ugyan napjainkban is töretlen, ennek megvalósítása viszont még várat magára. A természeti erőforrások pazarlása, a környezet szennyezése, a természet túlzott kiaknázása továbbra sem szűnt meg. A Földről alkotott képünket a két fotó valóban megváltoztatta, magatartásunkra azonban csekély hatást gyakorolt.

Bolygónk látványa képek sokaságához szokott szemünk számára még ma is különleges élményt nyújt.

Szerző: Kalmár Zoltán

Irodalom

Czepel, Robert: Das Bild, das die Welt nicht veränderte. (2019.07.20.) https://science.orf.at/v2/stories/2988510/

Grothe, Solveig: Der Tag, an dem die Erde aufging. (2013.12.17.) https://www.spiegel.de/geschichte/ein-foto-und-seine-geschichte-der-tag-an-dem-die-erde-aufging-a-951333.html

Kanttratowicz, Leonie: Die Erde aus dem Weltall: 16 beeindruckende Bilder und ihre Entstehung. (2023.02.06) https://t3n.de/news/erde-aus-dem-weltall-beeindruckende-bilder-entstehung-1529971/

Riva, Miguel de la: Wie ein Foto der Erde unser Weltbild veränderte. (2018.12.24.) https://www.derstandard.de/story/2000094235914/wie-ein-foto-der-erde-unser-weltbild-veraenderte

Space Center Houston: Prior to 1946, people had never seen the Earth from outer space. On this day, 73 years ago, that would all change. (2019.10.24.) https://spacecenter.org/first-photo-taken-from-space/

A közlemény a TKP2021-NKTA-21 számú projekt keretében a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a 2021. évi Tématerületi Kiválóság Program pályázati program finanszírozásában valósult meg.