- Mi a különbség a tudatlanság és az apátia között?
- Nem tudom, és nem is érdekel.

Milyen kényelmes így a létezés. Letoljuk magunkról annak a bocsánatos bűnnek a terhét, hogy "mi nem tudtuk, mi nem tehetünk róla". Ki is venné elő azt a gyereket, aki rosszul tanulta meg a házi feladatot, vagy ledermedt az érettségi vizsgán? Így várjuk mi is a megengedő szülői mosolyt és a sajnálkozó fejsimogatást, amikor néha-néha egy villanásnyi időre átsuhan az agyunkban, hogy nem kellene megvennünk azt a műanyagpalackba csomagolt "koszos vizet", amit elterjedtebb nevén üdítőnek neveznek. Hiszen tudjuk, hogy nincs rá szükségünk, sőt, mi több! Egészen pontosan tudjuk, hogy az édesítőszerek, tartósítószerek, színezékek és isten tudja mi még, ami benne van abban az üdítőben egyáltalán nem szolgálja a javunkat, nem segít az egyébként sem szuperáló egészségünknek sem. Emellett az agyunk leghátsó szegletében az a kis hang, amit hajlamosak vagyunk elhallgattatni, mint a nagyon halkan nyüszítő kutyát, aki csak egy apró helyet kérne melletted a kanapén - épp olyan kegyetlenül fojtjuk el a belső hangunkat is. Nevezzük csak meg: lelkiismeret. 

És megvetted az újabb palackot, és várod a buksi simit és a sajnálatot, mert te "nem tudtad", "ez nem a Te hibád". De nem vagy már gyerek. És nincs, aki megerősítene a kognitív disszonanciádban. Az a nyüszítő kis hang benned, aki figyelmeztet a klímakatasztrófában betöltött szerepedre, most blogot indított. Az az elfojtott lelkiismeret az agyad hátuljában már tudja, hogy nincs több időnk gyerekeskedni. 

Üdv a felnőttek világában, kedves Olvasó!